csecsemő mozgásfejlődése

A csecsemő mozgásfejlődése

A csecsemő mozgásfejlődése

A vizsgálatok és a kezelések alatt az derült ki számomra, hogy sok szülő nem tudja, hogy hogyan is néz ki a szabályos kúszás, mászás stb. Ezért is gondoltam, hogy összeszedem milyen a szabályos csecsemő mozgásfejlődés és milyen eltérések jelentkezhetnek. Továbbá azt is próbáltam kiemelni, hogy mik az általános hibák, mikre érdemes figyelni és mikor kell szakemberhez fordulni.

Ebben az évben az egyéni órák mellé már baba, kúszó-mászó, tipegő csoportos tornát is tartottam. Nagyon érdekes volt látni, hogy a hasonló korúak babák, hogyan végzik az egyes mozgásformákat.

Helyes csecsemő mozgásfejlődése:

1 hónap: a csecsemő hason fekve átfordítja a fejét

2 hónap: a csecsemő hason fekve átfordítja és emelgeti fejét, pár másodpercig meg is tartja, lábaival aszimmetrikusan rugdal

  1. hónap: a csecsemő hason fekve alkarján támaszkodik. Fejét, mellkasát elemeli a földről és meg is tartja. Háton karjaival szimmetrikusan kalimpál, lábaival aszimmetrikusan mozog. Kezeivel játékok után nyúl, de ez inkább ütő mozgás, és a játékot nehezen engedi el
  2. hónap: a csecsemő hason fejét magabiztosan emeli és meg is tartja, a fejét 90 fokos szögben tartja, tenyerére illetve öklére támaszkodik és így szemléli a körülötte lévő világot. Ügyetlenül, de megfogja az elé tartott játékot, egyik kezéből a másikba átadja. Előfordul, hogy véletlenül megfordul.
  3. hónap: a csecsemő a játékért célirányosan nyúl, megfogja, átadja, elengedi. Hasról hátra illetve hátról hasra forog, mindkét oldalán keresztül
  4. hónap: a csecsemő magabiztosan forog mindkét oldalán keresztül hasról hátra és hátról hasra, így gurul a tárgyakért. Előfordul, hogy hátrafelé tolatnak, saját tengelye körül forogva kúszik, de ilyenkor elkezdődhet a kúszás is. Kialakul a teljes tenyértámasz
  5. hónap: a csecsemő rutinosan kúszik, emelgeti a fenekét, négykézláb helyzetbe feltolja magát és így hintáztatja magát előre hátra
  6. hónap: a csecsemőknél beindul a mászás a közelben lévő tárgyakért, a távolabbiakért inkább kúsznak. Négykézláb helyzetből kiülnek vagy oldalfekvésből tolják fel magukat ülésbe. Tárgyakba kapaszkodva egyes gyerekek állásba húzhatják magukat
  7. hónap: a mászás egyre gyorsabbá válik. Egyre több helyen tudják állásba húzni magukat és onnan visszaülni a talajra.
  8. hónap: Rutinosan mászik mindenhol és mindenhová. Mindenhol állásba húzzák magukat, álldogálnak
  9. hónap: Továbbra is négykézláb közlekednek, felhúzzák magukat állásba. Oldalazva járnak.
  10. hónap: Egy-két másodpercig önállóan áll, képes már kapaszkodva, álló helyzetből leguggolni, lehajolni a játékokért
  11. hónap: Önállóan áll, egy-két lépést önállósan megtesz

14 hónapos kórtól felfele indul az önálló járás

Ez a tankönyvi forma, de minden gyermek más és más, ezért egyéni eltérések lehetnek, én az 1 hónap elcsúszást még nem tartom kórosnak. A feszes illetve laza csecsemők mozgásfejlődése is elcsúszik általában, de szépen rendeződni szokott. Főként a szülők szoktak ezen aggódni, hogy mit mikor kell csinálnia a gyermeküknek és ezen akár versengeni. Fontosnak tartom, hogy a szülő tisztában legyen azzal, hogy körülbelül a gyermekének mit mikor kell csinálni, és ha valami eltér a normálistól, akkor szakemberhez forduljon. De a mozgásfejlődés nem verseny.

„Ha a mozgásban lemaradás van, az a későbbiekben inkább egy megjelenése más problémának, úgy értem, egy adott funkció nehézsége abból is látszik, hogy a mozgásban lemaradás tapasztalható. Amennyire lehet, érdemes segíteni azzal a babát, ha motiváljuk, mozgatjuk, tornáztatjuk picit, de semmit sem szabad erőltetni.”

1-5 hónapos kor:

Fejemelés Hason:

Születés után nagyon fontos, hogy a csecsemő „ne tartsa a fejét”, karban tartva rá kell simulnia szüleik testére, ellenkező esetben a nyak-vállövi izomzat feszességére következtethetünk.

Az előzőekben leírt normál fejlődést követve van olyan, hogy a csecsemő nem emeli a fejét, ez következhet abból, hogy a nyakizmai nem elég erősek (hipotónok), illetve a támaszkodás nem a megfelelő.

Fejtartás:

Normál esetben a gyermeknek mindkét irányba egyformán kell fordulni a fejének. Például, ha háton fekszik, és játékot csörgetünk a feje fölött jobbra majd balra, mindkét irányba egyformán fordítja el a fejét. Hason is igaz ez, azzal lehet igazolni, hogy a gyermekünk mindkét oldalra le tudja tenni a fejét és akár tud így is aludni. Ha csak egyik megy csak a fordítás. akkor érdemes szakemberhez fordulni.

„Kiflizés”, ferde nyaktartás, dongaláb

Gyakorta előfordul az is, hogy a baba rosszul fekszik az anyaméhben és ennek következményeként kialakulhat kiflizés, ferde nyaktartás, szélfútta és dongaláb.

Ezen problémák. esetén mindenképp érdemes terapeutához fordulni.

Szopás:

Sok csecsemő születést követően nem tud szopni, illetve születés után csak keveset szopik. Több okból is adódhat ez, lehet, hogy a szopóreflex nem elég erős, rossz a szopási technika. Továbbá a száj és szájkörüli izmok lazasága vagy pont ellentéte a feszessége okozza, azt hogy a gyermek nem szopik. Szerencsére már erre is van megoldás pl.: arc, szájmasszázs. Ebben az esetben is érdemes szakember segítségét kérni.

Támaszkodás:

Normál esetben a gyermek először alkaron támaszkodik, mindkét karján egyformán eloszlatva súlyát, így lehetséges, hogy fejét tudja emelni, később kialakul a teljes tenyértámasz.

Előfordulhat, hogy:

–          a gyermek nem használja a kezét támasztásra

(lehetnek a karok hason a törzs mellett nyújtva, oldalt mintha repülőzne, lehet a földön is, csak nem tesz rá súlyt)

–          a gyermek támaszkodik, de túl széles alapon

–          csak egyik kezén támaszkodik alkaron ez a támasz kar, másik nyújtva általában oldalra támaszt, ez az ügyesebb kéz

Ha gyermekünk nem támaszkodik, akkor a fejét törzsizomból tartja, ez hosszútávon a hátizmok feszességéhez vezethet illetve a lapockazáró izmok is érintettek lehetnek. Ezen izmok feszessége akadályozhatják a gyermek mozgásfejlődését.

Támaszkodás nélkül a fejkontroll sem tud megfelelően fejlődni, hamar elfárad gyermekünk hason és sírni kezd.

Sok hasznos feladat van, amivel tudjuk a fejtartást és a támaszt erősíteni, ezeket a szakemberek betanítják a szülőnek és otthon tudják gyakorolni.

A forgás

A forgást a csecsemő két féleképpen oldhatja meg:

  • Az egyik, hogy csípőből indítja a forgást és ezt követi a törzs és a fej.
  • A másik variáció, hogy a fejjel indítja a mozgást, és azt követi a törzs és a csípő.

Előfordul, hogy a kar a törzs alá szorul, és utólag húzzák ki a baba, vagy nagy lendülettel átfordul rajta.

Előfordulhat:

–          csak az egyik oldalán keresztül fordul hátról hasra illetve hasról hátra (ilyenkor lehet, hogy az az oldal, amin átfordul az feszesebb, és a másik oldal lazább)

–           csak hasról hátra forog

–          csak hátról hasra forog (ilyenkor lehet, hogy a gyermek túlságosan homorít, és ezért nem forog a hasáról a hátára)

Érdemes még megemlíteni, hogy a pici baba (2-4 hónapos) korban is alkalmanként megfordul. Ez teljesen normális, de ez még nem a tudatos forgás.

Az is előfordul, hogy a baba (0-3 hónapos) sokat fordulnak csak hasról hátra, ennek az lehet az oka, hogy homorítanak (feszítik magukat hátra). Ilyen esetekben érdemes szakemberhez fordulni.

Kúszás:

A kúszásnak nagy jelentősége van a gyermek életében, hisz ez az első olyan mozgásforma, amivel létrejön a két agyfélteke között a kapcsolat. Az a szabályos, ha a jobb kar-bal láb illetve a bal kar- jobb láb dolgozik egyszerre. Ezt nevezzük alternáló kúszásnak. Ez az a mozgásforma, amire nagyon sok variációt láttam a babáktól

Sokszor előfordul:

– páros kézzel kúszás, lábhasználat nincs –  “fókázik”

– lábbal rúgja magát előre a baba, kézhasználat nincs

– két kar egyszerre húz, csak egyik láb rúg

– csak jobb kar-bal láb használatával kúszik

– csak bal kar-jobb láb használatával kúszik

– tolat hátrafelé

– saját tengelye körül forogva kúszik

– nincs egyáltalán kúszás

  • Van olyan, hogy a gyermek az elején nem kúszik szabályosan, de ahogy megy az idő és gyakorolja, bejön a helyes mozgásforma.
  • Ha a gyermek régóta kúszik szabálytalanul és gyorsan műveli ezt a mozgást, akkor valószínű, hogy ez így is marad.
  •     Nagy súlyú, “hurkás” babánál is kimaradhat a kúszás, mert a végtagjaik nem elég erősek ahhoz, hogy ekkora súlyt elmozdítsanak. Előfordul ilyenkor, hogy csak mászik a baba, és utána szépen rendben megy a csecsemő mozgásfejlődése. Fontos, hogy sokat kell mászni ilyen esetben és később 3-4 éves korban tudatosan megtanítsuk a kúszást.
  •  Hypoton (laza) babáknál is kimaradhat a kúszás, hisz a kar gyenge a kúszáshoz, de tapasztalataim szerint, gyakorlással nagy valószínűséggel behozható ez a mozgás.
  • Hyperton (feszes) babák kihagyhatják a kúszást és egyből a négykézláb helyzetet gyakorolják.

A szülők sokszor teszik fel azt a kérdést, hogy mi van, ha kimarad vagy nem szabályos a kúszás, később lesz-e tanulási nehézsége a gyermeknek?

„A csecsemőkori mozgások hosszú távú meghatározói a gyermek fejlődésének. Például a kúszás és mászás időszakában alakulnak ki a keresztmozgások, amivel a két agyfélteke közötti hídban sejtkapcsolódások jönnek létre,- ez borzasztó komplex módon hat a gyermekre. Ha ez a szakasz kimarad, vagy késik, vagy nem “mintaszerű”, természetesen akkor is alakulnak sejtkapcsolatok, csak az agy hálózottsága nem olyan sűrű, mint ellenkező esetben. Ez pedig később majdhogynem visszahozhatatlan, pedig sok-sok más közt a tanulási képességeket is alakítja.”

Úgy gondolom az a legjobb, ha a gyermekünk kúszik és mászik is szabályosan. Ha nem kúszik, akkor a szabályos mászást nagyon sokáig kell gyakorolnia, illetve később meg kell őt tanítani, hogy hogyan kell kúszni szabályosan. Előre nem lehet megmondani, hogy lesz-e tanulási nehézsége a gyermeknek, de ennek a valószínűségét csökkenthetjük, ha megtanítjuk neki az előzőleg kimaradt kúszást. Tehát nagyon fontos, hogy szabályosan kússzon vagy másszon gyermekünk.

Mászás

A mászás szintén kulcsfontosságú a két agyfélteke közötti kapcsolat kialakítására, megerősítésére.

A klasszikus mászási póz fejlődése a térdeken és a kezeken való egyensúlyozási képesség elsajátításával indul. A helyváltoztatáson túl a mászás jó testgyakorlás is, mely éppen azokat az izmokat erősíti, melyek a járáshoz lesznek majd szükségesek.

A négykézláb helyzet felvételével indul a mászás. Többféleképp lehet felvenni a négykézláb helyzetet pl.:

– ülésből veszi fel a négykézláb helyzetet

– hasalásból kinyomja magát és lábait maga alá húzza

Ezután megfigyelhető a csecsemőnél a “kutyázás”, ez a mászás előfutára. Ilyenkor a baba előre-hátra mozog (hintázik), vagyis a testsúlyát a kezeire viszi utána pedig a lábaira, ezzel is erősítve végtagjait. Eleinte csak egy-két mászó mozdulatot tesz és utána visszamegy kúszásba. Illetve jellemző az is, hogy a közelebbi játékokért mászik, viszont a távolabbi játékokért a jól begyakorolt kúszást választja.

Előfordulhat:

– Lábak mászó pozícióban, a karok még nincsenek teljesen nyújtva, hanem alkartámaszban és így halad a baba előre (karok még gyengék a teljes tenyértámaszhoz)

– Kezek ökölben, így mászik a baba (Lehet rossz szokás, fennmaradt primitív reflex, illetve feszes csukló)

– ” pattogó” mászás (a gyermek hiperszenzitiv, furcsa neki a különböző anyagok érintése, és felkapkodja gyorsan a kezét és térdeit)

– “Medvézés”: karok teljes tenyértámaszban, a lábak nem térden támaszkodnak, hanem teljesen nyújtva vannak, a popsi az égben és így halad előre a baba

– kihagyja a mászást

Ülés:

Magabiztosan önállóan, támaszték nélkül (kezek sem támaszkodnak a földön) 10 hónaposan képes ülni a baba, de ez sem kőbevésett szabály, mert az önálló ülés összefügg azzal, hogy a baba mennyi ideig kúszott és mászott előtte. Itt már fontos, hogy a babának kifejlett legyen a fej és törzskontrollja illetve az egyensúlya is valamilyen szinten. 6-7 hónaposan a baba már tud úgy ülni, hogy a kezein támaszkodni.

– legtöbb esetben a csecsemő a négykézláb helyzetből szokott kiülni, és onnan helyezkedik szabályos ülésbe

– előfordul olyan is, hogy oldalt fekszik a baba (római pózban) és innen tolja fel magát kezei segítségével ülésbe.

– laza babánál az ízületi lazaság miatt az is egy lehetőség, hogy hason a lábaikat oldalra kiteszi terpeszbe és kezeivel feltolja magát

Fontos:

– a babát nem ültetjük stabil felületen mindaddig, amíg ő maga ki nem ül. Ilyenkor még a gerince nem elég fejlett a stabil üléshez, fej és törzs izmai sem elég erősek ehhez a pozícióhoz. Nem érdemes kitámasztani őket párnákkal sem.

– arra is érdemes figyelnünk, hogy a baba ne üljön be a két lába közé, hanem “Z” ülésben, törökülésben vagy párhozamos lábakkal üljön.

– az is előfordul, hogy magától ül fel a csecsemő, de a háta még nagyon görnyedt, ez a hátizmok gyengeségére utal. Nem kell megijedni ettől a jelenségtől, mert a baba háta folyamatosan meg fog erősödni és szépen egyenes háttal fog majd ülni.

– ha túl sokat ültetjük, az jelentősen lassíthatja a csecsemő mozgásfejlődését is, hiszen ülve remekül elfoglalja magát a nézelődéssel, játékkal, és ez nem ösztönzi helyváltoztatásra.

– sokszor előkerülő kérdés, hogy baj-e ha a gyermek beül a lábai közé. Általában laza izomtónusú babánál fordul ez elő. Ez a pozíció nem jó gyermekünknek, nagyon kicsavarja a csípő ízületet és azt szoktam ajánlani, hogy korrigáljuk gyermekünknél, ha azt vesszük észre, hogy így „W”-ben ül. Ülhet nyújtott ülésben, Z ülésben, törökülésben.

Térdelés:

Normál helyzetben a gyermek négykézláb helyzetből térdel fel, és onnan húzza magát fel állásba, de van olyan is, hogy kimarad a mászás és kúszó pozícióból kapaszkodik fel.

Felállás/Oldalazva járás:

Gyermekünk, mikor feláll, még nagyon ingatag, egyensúlya még fejletlen. Sokszor merül fel az a kérdés, hogy segítsünk-e gyerekünknek felállni. Gyógytornászként én mindenképp azt javaslom, hogy saját maga csináljon mindent, mi ne segítsük a felállást, hisz fontos, hogy önerejéből erősödjön.

Álláskor megfigyelhetjük:

–          a gyermek terpeszben széles alapon áll (ez normális dolog, hisz az egyensúlya még éretlen a babának, és szélesebb alapon könnyebb állni)

–          A gyermek lábfejei kifele állnak (az előbb leírtak erre is vonatkoznak)

–          Bedőlő boka (eleinte ez nem probléma, de ha az idő előrehaladtával nem javul, érdemes szakember véleményét kikérni

–          karmoló lábujj (kapaszkodó reflex maradványa, bizonytalan az egyensúly és a lábujjak ezért kapaszkodnak)

Fontos, hogy az előbb leírt dolgoknak napról-napra, hétről- hétre változniuk kell, ahogy a baba egyre többet gyakorolja (csökken a terpesz mérete, a lábak is középhelyzetbe rendeződik, a boka egyre kevésbé dől be, a lábujjak kinyúlnak). Ahhoz hogy a baba elinduljon ahhoz az előbb felsoroltak mellett az egyensúlynak is sokat kell fejlődnie.

Előfordul:

–        –  a baba sokat álldogál lábujjhegyen

–          -csak az egyik lábára terhel

Ezek is változhatnak, ha nem érdemes szakemberhez fordulni

Járás előtti alternatívák:

–          – két térden járás

–         –  fél térden csúszva halad előre és egyik karjával letámaszt a földre

Járás:

Amikor gyermekünk elkezd járni, eleinte kisebb távokat (pár lépés) majd egyre nagyobbakat tesz meg. Egyensúlya ilyenkor még nagyon ingatag, sokszor elesik. Karjai az elején könyökben hajlítva, felemelve, mint egy kis madárszárny, ezzel is az egyensúlyozást könnyíti.

Megfigyelhetjük, hogy a baba a járás kezdetén nem tud még egyedül (kapaszkodás nélkül) felállni, ez is változni fog és mihelyst fejlődik az egyensúly, akkor szépen önállóan áll majd fel egyedül.

Összegezve elmondhatjuk, hogy minden csecsemő mozgásfejlődése különböző. Nagyon sokszínű megoldásokat láthatunk egyes mozgásforma kivitelezésénél. Fontos a szülőnek figyelnie gyermekét, és ha különbséget észlel, érdemes szakemberrel konzultálni (gyógytornász, konduktor, szomatopedagógus, orvos stb). Minden eltérésnek oka van, ezek nem állandó dolgok, megfelelő szaktudással és a szülő bevonásával lehet változtatni rajtuk.

 

Írta: Gelencsér-Trapp Dorottya

Trappsifüles Mozgás- és Készségfejlesztő Központ

További információkért a csecsemő mozgásfejlődése témában tájékozódjanak honlapunkon: http://trappsifules.hu

vagy keressenek bennünket elérhetőségeink valamelyikén: http://trappsifules.hu/kapcsolat/