Bence útja az első lépésekig

Sok gyermek jár fejlesztésekre és ez az út sokszor hosszú, rögös és kemény. Sok orvos, sok terapeuta, sok vizsgálat, sok-sok vélemény, sok terápiás javaslat, melyeket kap a szülő és bizony legtöbbször nehéz eldönteni, hogy melyik utat, tanácsot, fejlesztést válasszuk. Ami igazán nehezíti a dolgot, hogy miden gyermek más és bizony a fejlesztések is különbözően hatnak rájuk. A terapeutáknál kifejezetten fontos a széles látókör, fontos, hogy a gyermekek komplex fejlesztést kapjanak, ahogy az is, hogy a szülő mellett legyenek és fogják a kezét, vezessék őt.

Egy kisfiú anyukája keresett meg bennünket, hogy szívesen elmesélné történetüket. Bence lépéseit az említett rögös úton anyukája írta le, hogy másoknak kapaszkodót és reményt adjon.

Egy anyuka szemén keresztül

Bence 3450 grammal és 54 cm-el született, teljesen egészségesen. Kezdetektől fogva gyűlölt hason lenni, küzdött ellene és sírással jelezte nem tetszését. 6 hetes kora körül kezdett gyanús lenni, hogy többnyire csak az egyik oldalra fordítja a fejét. További jel volt, hogy 2 hónaposan még nem emelte meg a fejét. Ezek azt sugallták, hogy valami nincs rendben és kezdtem el aggódni.

A 6 hetes kórházi csípőszűrésnél megállapították, hogy Bence hipotón (laza izomtónusú) kisfiú, ezt követően a gyermekorvos és védőnő javaslatára elkezdtünk Dévény tornára járni. Ez a módszer kezdetben segített is, Bence 3 hónaposan már szépen tartotta a fejét, de továbbra is inkább a háton fekvést preferálta, hason csak rövid ideig volt el. Tovább folytattuk a Dévény tornát és elértük, hogy 6 hónapos korára elkezdett forogni mindkét irányba. Mondanom se kell, hogy ez lett innentől a fő közlekedési forma. Nagyon örültünk a fejlődésnek, viszont sajnálatos módon ezen a szinten megrekedtünk, a kúszás már nem indult be a Dévény torna folytatásának ellenére sem.

Különböző fejlesztéseket és szakembereket kerestünk fel, de ezek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.

Bence úgy 9 hónapos volt, amikor egy ismerős ajánlása révén felkerestük Gelencsér-Trapp Dórit és vele folytattuk a további fejlesztést a Trappsifülesben. Ő az első vizsgálat során megállapította, hogy Bence egyszerűen alkati hipotón és megnyugtatott bennünket, hogy idővel be fog indulni minden. Megnyugtatott, de azt is elmondta, hogy addig hosszú és munkás lesz az út. Így belevetettük magunkat az aktív tornába Dórival, annak reményében, hogy az új inger hatására beindul a kúszás. A Dévény tornát havi egyszeri kontrollra lecsökkentettük.

10 hónaposan elvittük Bencét egy neurológushoz, mert mi és a terapeuták is fontosnak tartottuk, hogy a fejlesztés orvosi felügyelet mellett történjen. Sajnos a neurológus tele volt előítélettel, ugyanis Bence lombik baba. Elég aggasztó diagnózist kaptunk tőle és további MR vizsgálatot javasolt.

Izomtónus eloszlási zavar volt az alap diagnózis, ami önmagában fejlesztésekkel orvosolható.

A neurológus meg volt győződve, hogy nagy probléma van, mivel Bence ekkor még többet használta a jobb kezét, többször nyúlt vele, többnyire abban fogta a tárgyakat. Hiába használta rendesen a bal kezét is, folyton adta át a tárgyakat egyik kézből a másikba.

Ekkor jött a totális kétségbeesés…egy orvos azt mondja, hogy nagy baj van a gyermekünkkel – ezt akarja egy szülő legkevésbé hallani az életben.

Egy másik nézőpont, egy más hozzáállás

Aggódva mentünk a Trappsiba Dórihoz az eredménnyel, aki próbált bíztató szavakkal megnyugtatni minket. Beszélt Bence addigi összes terapeutáival és azt javasolta, hogy vonjuk be a fejlesztésbe Berényi Zsuzsit a TSMT tornával és kezdjünk el csoportos foglalkozásra is járni. Továbbá javasolt nekünk egy másik neurológust, akikkel már évek óta együtt dolgoznak. Elmentünk hozzá, mert szerettem volna egy másodvéleményt. Ő sokkal alaposabb vizsgálatot végzett és megállapította, hogy semmi neurológiai problémát nem lát. Bence egy később érő típus, illetve az izomtónus eloszlási zavar és hipotónia miatt javasolt nála a komplex fejlesztés.

Az ismételt vizsgálatot követően az orvosra, a terapeutákra és az anyai megérzésemre hallgatva lemondtam az előző neurológus által kiírt MR vizsgálatot, ami ebben az életkorban altatásos vizsgálat lett volna. Abban maradtuk, hogy egyelőre elhalasztjuk, de később, amennyiben szükséges elvégeztetjük.

Dóri és Berényi Zsuzsi segítségével Bence 11 hónaposan elkezdett kúszni és ezt 2-3 hét alatt tökéletesítette. Mivel Bence elég nehezen volt motiválható úgy döntöttünk, hogy a fejlesztéseket kiegészítjük és bevontuk Pelle Zsuzsi gyógypedagógust is.

Innentől kezdve rohamos tempó következett…

Dóri és a két Zsuzsi segítségével Bence 13 hónaposan elkezdett mászni, amit szintén 2-3 hét alatt tökéletesített. Ekkor már gyönyörűen ült is önállóan. Kezdtünk fellélegezni, de azért Berényi Zsuzsi szavaival élve ” nem dőltünk hátra”!

Trapp Dóri ekkor elengedett minket, azt mondta hagyjuk Bencét egy kicsit a saját tempójában haladni, élvezze, hogy mászik és hogy kinyílt neki a világ. Szülőként kifejezetten szimpatikus volt ez a hozzáállás, hogy valaki a gyerek érdekeit helyezi előtérbe és nem folytatja feleslegesen a fejlesztéseket.

Tehát maradt a TSMT, a gyógypedagógia és a csoportos torna, mert még volt hátra egy nagy feladatunk,- Bencének járnia kell!

17 hónaposan visszatértünk Trapp Dórihoz és Bence már a második alkalommal megtette az első 2-3 lépését önállóan. Ekkor Dóri újra elengedett minket, azt mondta innentől már Bence dönti el mikor fog elindulni.

És Bence 18 hónaposan döntött így.

Örömünk határtalan volt és boldogan zárkóztunk fel a régi társakhoz a tipegő csoportban!

A következő TSMT kontrollra Bence már tipegve érkezett Berényi Zsuzsihoz. Ekkor Ő is elengedett minket azzal, hogy tartalékoljuk a TSMT tornát, ha a későbbiekben még szükség lenne rá, hiszen Bencénél ez nagyon jól működött.

Pelle Zsuzsival is elbúcsúztunk egymástól, Ő is azt állapította meg, hogy jelenleg Bencének nincs szüksége további gyógypedagógiai fejlesztésre, mivel a mozgással együtt az értelme is rengeteget fejlődött!

Rengeteg energia, munka és hullámvölgy volt az elmúlt 1,5 évben, de kisfiam 18 hónapos korára behozta a lemaradást. Bence jön-megy, felfedez, érdeklődik, tapasztal és rengeteget beszél!

Leírhatatlan hálával tartozunk Trapp Dórinak aki a lesújtó orvosi vélemény ellenére is meg tudott nyugtatni bennünket. Aki team munkába bevonva kollégáit komplex fejlesztést valósított meg Berényi Zsuzsival és Pelle Zsuzsival. Köszönjük a Dévényes terapeutánknak, a babaúszás oktatónak, azért amit Bencéért tettek. Köszönjük, hogy egy emberként a szívükön viselték a sorsunkat, engem is bíztattak és megnyugtattak, ha bármi aggodalmam volt. Mindenben segítettek, együtt örültek velem minden apró lépésnek! Hála Nekik innentől élvezhetjük a gondtalan együtt töltött időt Bencével. Sokat programozunk, játszunk, ismerkedünk a világgal. Természetesen folyamatosan járunk neurológiai kontrollokra és a csoportos foglalkozásokat is szorgalmasan látogatjuk a Trappsiban, mert NEM DŐLÜNK HÁTRA!

Igyekszünk sok hasznos szakmai cikket feltenni a Trappsifüles Mozgás – és Készségfejlesztő Központ weboldalára és ezzel segíteni a szülőket. Fontosnak tartottam most egy olyan esetet megosztani veletek, amely kicsit személyesebb és egy Édesanya szemszögéből mutatja be gyermeke történetét. Bence története egy a sok közül, szerintem sok szempontból tanulságos és remélem mindenkinek erőt ad, akinek szüksége van rá.

Ezt a bejegyzést írta: az élet és Bence anyukája

Ezúton is köszönjük neki.

További kérdések esetén keressenek bennünket elérhetőségeink valamelyikén, vagy kérjenek időpontot személyes konzultációra: http://trappsifules.hu/kapcsolat/